A híres nagybajomi lelkipásztor, Csire István irányította Csurgóra. Hamarosan az osztály legjobb tanulója lett, ernyedetlen a szorgalomban, szomjas a tudományok gyűjtésében, társait a diákszív önzetlenségével szerette, segítette.
Érettségi után a tanári pályát választotta, de egyetemi tanulmányait még be sem fejezhette, őt is elsodorta a világháború. Orosz fogságba került, ahol hosszú, keserves éveket töltött. Ennek az élménynek a hatása alatt született a Csurgói Könyvtár sorozatban 1940-ben megjelent Három fogolytábor című könyve, amely miatt a második világháború után örökös bizonytalanságban érezte magát.
A fogságból hazatérve befejezte tanulmányait, Csurgóra kerül tanárnak. Tudása, módszere, egyénisége sok száz és száz diák lelkébe rajzolódott bele. Termékenyítő szigorúsága, patriarhális fellépése esetenként apró keserűségeket okozott, de ezekért az élet a megtalált és igazi talentumok értékállóságával fizetett. 1921-ben igazgatóvá nevezték ki. Ekkor történt az intézet négy tagozatú kollégiummá fejlesztése. 1941-ben a mezőgazdasági középiskolának is megbízott igazgatója. Ennek irama és az újabb háború megpróbáltatásai azonban felőrölték külsőleg robusztusnak látszó szervezetét. Hosszú betegeskedés után,1946 februárjában betegszabadságra ment, a Dunaharasztiban vásárolt házába költözött.
A pünkösdi ünnepekre Budapestre a nővéréhez, Kende Györgynéhez utazott. Rosszul lett, agyvérzést kapott, anélkül, hogy szenvedett volna, csendesen elhunyt. Temetésén dr. Galgóczy János az iskola vallástanára vett tőle búcsút, dr. Bódi Ferenc képviselte a tanári testületet. Ugyanakkor az iskola dísztermében B. Major János lelkész mondott imát és dr. Écsy Ö. István helyettes igazgató emlékezett meg az elhunytról. A "Három fogolytábor" című könyvének példányait a második világháború után eltávolították az iskola könyvtárából. 1993-ban Keszericze Jenőné, 1998. november 10-én Novográdeczné Kakrik Ildikó ajándékozása révén ismét van az iskola tulajdonában.