235 éve, 1776. május 7-én született Berzsenyi Dániel, a magyar klasszicizmus jeles költője. Csurgón mindig nagy tisztelet övezte „a magyar Horatiust”, ezt fejezi ki a gimnázium parkjában látható emlékműve is, amelyet eredetileg Berzsenyi-padnak hívtak. Előtte ugyanis terméskő lábakon álló pad hívogatta a sétálót pihenésre - vagy tűnődni a költő emlékműre vésett szavain: „Minden ország támasza, talpköve a tiszta erkölcs…” vagy együtt sóhajtani Berzsenyivel (így ballagás után különösen aktuális):
Oh, a szárnyas idő hirtelen elrepül, S minden míve tünő szárnya körül lebeg! Minden csak jelenés; minden az ég alatt, Mint a kis nefelejcs, enyész.
S ekkor eszünkbe juthat Csokonai, aki ilyentájt ugyanezt fogalmazta meg kicsit másként:
Óh idő, futós idő! Esztendeink sasszárnyadon repűlnek; Vissza hozzánk egy se jő, Mind a setét kaósz ölébe dűlnek.
De térjünk vissza Berzsenyihez, aki tanácsot is ad a szárnyas idő röptének fékezésére:
Használd a napokat, s ami jelen vagyon,
Forró szívvel öleld, s a szerelem szelíd
Érzésit ki ne zárd, míg fiatal korod
Boldog csillaga tündököl.
Holnappal ne törődj, messze ne álmodozz,
Légy víg, légy te okos, míg lehet, élj s örülj.
Míg szólunk, az idő hirtelen elrepül,
Mint a nyíl s zuhogó patak.
(Aki megtanulja az utóbbi két versszakot, és felmondja a könyvtárban, egy tábla Tibi csokit kap!)